Márton-napi hagyományok, Szent-Márton legendája, Mikor van Márton-nap?
Élt egyszer egy liba. Szörnyen ostoba, irigy állat volt. Mindenkit irigyelt, mindenkivel összeveszett, mindenkire sziszegett… Az emberek fejüket csóválva mondogatták: – Szörnyű ez a Liba! Egy alkalommal Liba meglátogatott a tavon egy hattyút. Libának nagyon megtetszett a szép, hosszú hattyúnyak….
TovÁbb olvasom
Egyszer a galamb, a réce meg a lúd nagy-erős barátságot kötött, s elindult együtt világot látni. Amint mentek, mendegéltek, rengeteg erdőbe értek, rengeteg erdő közepében találtak egy nagy hordót. Felszáll a galamb a hordóra, hozzátörülgeti a csőrét, szagolja, s nagy…
TovÁbb olvasom
Egy szegény parasztnak nem volt már kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Hogy ne menjen üres kézzel, megfogott egy libát, megsütötte s vitte. Az uraság átvette a libát s ezt mondta a parasztjának: – Köszönöm, te paraszt, ezt a…
TovÁbb olvasom
Márton napján libát vegyen, a fazékba lesz, mit tegyen, benne lesz a lába, szárnya, fehérmája, a zúzája. A fejét, azt az okosat, vigyázz, szakács, azt ki ne hagyd! Abban minden tudománya, amint a füvet kaszálja. Bőven legyen melle, háta, meg…
TovÁbb olvasom
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége; volt nekik három lányuk. Az apjuk egyszer vásárra készült. Vásárfiát akart hozni a lányainak, előhívatta hát a három lányt, aztán megkérdezte tőlük sorba, hogy hogyan…
TovÁbb olvasom
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy ember s egy asszony. De azok olyan fösvények voltak, hogy senkinek egy falást isten nevében nem adtak, inkább a szemét szúrták volna ki. Hát…
TovÁbb olvasom
Haragos a Liba pék, a kenyere odaég. Liba pék, te Liba pék, gyere, Liba pék! Ha kisasszony volnál, nem morognál, lágy meleg cipóért kicsi fehér fejkendőben kényesen hajolnál! Ma dühös a Liba pék: csuda-sok a potyadék, a perece nem elég,…
TovÁbb olvasom
Valamikor vadlúd voltam, Vadludakkal vándoroltam. Nagy tavakért lelkesültem, Tengeren is átrepültem. Őszi fényben és homályban, Fel-feltámad régi vágyam: Társaimmal útra kelni, Fényt és felhőt úszva szelni. Majd ha végem itt elérem, Vadlúd formám vissza kérem. Jó barátok, ismerősök, Hogyha jönnek…
TovÁbb olvasom
Bukik, mosdik, tollászkodik, piros csőrrel hivalkodik, fürdik a lúd, hófehér, tiszta ő, ha vízhez ér! Fehérséges, szürkeséges, méltóságos, fürgeséges, társaságban beszélgető, fontoskodva lépegető, hazafelé öntudattal, gőgös hölgyi mozdulattal ideszól, odaszól, kacér bóbita alól.
Körben ülnek a gyerekek, befelé fordulva. Egy gyermek kívül lépked körbe-körbe, egy-egy gyermek mögé érve mondogatja: „kacsa-kacsa-kacsa….” és mindig a sorban ülő következő gyermek fejére teszi a kezét, majd egyszer csak azt mondja: „liba” – ekkor föl kell pattannia a…
TovÁbb olvasom