Márton-nap.info

Tag Archive: Márton-napi mese



Lev Tolsztoj: Hogyan osztotta el a paraszt a libákat

Hogyan osztotta el a paraszt a libákat

Egy szegény parasztnak nem volt már kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Hogy ne menjen üres kézzel, megfogott egy libát, megsütötte s vitte. Az uraság átvette a libát s ezt mondta a parasztjának: – Köszönöm, te paraszt, ezt a…
TovÁbb olvasom



A libapásztorból lett királyné

A libapásztorból lett királyné

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy szegény ember meg a felesége; volt nekik három lányuk. Az apjuk egyszer vásárra készült. Vásárfiát akart hozni a lányainak, előhívatta hát a három lányt, aztán megkérdezte tőlük sorba, hogy hogyan…
TovÁbb olvasom

 

Mészöly Miklós: Dinom-dánom lakoma (magyar népmese nyomán)

Dínom-dánom lakoma

Egyszer a gazda elment a boltba gyertyáért. Senki más nem maradt otthon, csak az állatok: a galamb, a gúnár meg a kácsa. Hát, amint telt-múlt az idő, az állatok nagyon elunták magukat, s erősen megéheztek. Sem ennivalót, sem innivalót nem…
TovÁbb olvasom



Grimm: A libák és a róka (Márton-napi mese)

A libák és a róka

Csavargásai közben a róka egyszer egy szép zöld mezőre ért. A mezőn egy csapat kövér liba legelt. “Ez igen! – gondolta a róka. – Olyan ez, mintha vendégségbe hívtak volna. S olyan szépen együtt vannak ezek a libák, mintha egyenesen…
TovÁbb olvasom



Kolozsvári Grandpierre Emil: Hány lába van a lúdnak?

Hány lába van a lúdnak?

Volt egyszer két vándorlegény. Az egyi­ket hívták Kancsalinak, a másikat Fancsalinak. Ez a két legény nagy útra indult télidőben, s egy pusztára tévedtek. Vándoroltak, vándoroltak, majd elvásott a lábuk, de emberre sehol sem leltek. A szemük pedig kopogott éhségükben. Mikor…
TovÁbb olvasom