Egy szegény parasztnak nem volt már kenyere. Elhatározta, hogy kérni fog az uraságtól. Hogy ne menjen üres kézzel, megfogott egy libát, megsütötte s vitte. Az uraság átvette a libát s ezt mondta a parasztjának: – Köszönöm, te paraszt, ezt a libát, csak azt nem tudom, hogy osztozunk meg majd a libádon. Feleségem, két fiam és két lányom van. Hogy osszuk el úgy a libát, hogy egyik se sértődjék meg?
Feleli a paraszt:
– Én elosztom.
Fogta a kést, levágta a liba fejét s ezt mondta a földesúrnak:
– Te vagy a ház feje, tied a fej.
– Aztán levágta a hátsó felét s odaadta a feleségnek:
– Neked – mondta – itthon kell ülni, vigyázni a házra, tied a püspökfalatja.
– Aztán levágta a liba lábát s odaadta a fiúknak:
– Nektek – mondta – itt a két láb, hogy apátok útján járhassatok.
– A két lánynak odaadta a két szárnyat.
– Ti hamar kirepültök a házból, itt van a szárny hozzá. Ami marad, megtartom magamnak.
– S elvette a liba törzsét.
Nevetett az úr, s kenyeret és pénzt adott a parasztnak.
Meghallotta egy módosabb paraszt, hogy az úr a szegény parasztot egy libáért kenyérrel és pénzzel jutalmazta, megsütött öt libát s elvitte az úrnak. Azt mondta most az úr: – Köszönöm a libáidat. De hát feleségem, két fiam és két lányom van – hatan vagyunk, hogyan tudjuk elosztani a libákat?
Elkezdett a módos paraszt gondolkozni, de semmit sem tudott kitalálni. Elküldött hát az uraság a szegény parasztért, s meghagyta neki, hogy ő ossza el a libákat. A szegény paraszt a kezébe vett egy libát, odaadta az úrnak s feleségének s ezt mondta:
– A libával hárman vagytok.
– Egyet odaadott a két fiúnak:
– Ti is hárman vagytok.
– Egyet a két lánynak:
– Ti is hárman vagytok, – s magának megtartott két libát
– Így – mondta – mi is hárman volnánk a libákkal, egyenlő az osztás.
Az úr nevetett, s ismét pénzt és kenyeret adott a szegény parasztnak, a gazdag parasztot pedig elkergette.