Szent Márton és a koldus
Szent Márton és a koldus
Amikor Márton még római katonatiszt és katechumen volt – beszéli el legendája, ami számos festmény közkedvelt témája -, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt, amikor meglátta Márton, hogy mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott fel, szakadozott rongyokban. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért.
Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így kiáltott: “Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!” Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak:“Fogjad, barátom – mondta neki, és ráterítette a meleg anyagot -, és a lovamnak köszönd meg, mert a köpenynek ez a része őt takarta!”
Azon az estén Mártonnak látomása volt, Jézust látta, amint fényes sereg veszi körül. Ettől a naptól kezdve Szent Márton Isten szolgálatába állt.
Elbeszéltek egy későbbi hasonló történetet. Szent Márton már püspök volt, amikor szentmisére sietetve pillantott meg egy fázó koldust. Márton a kíséretébe tartozó egyházi személyt felszólította, hogy hozzon valami meleg ruhát a szegény embernek. Márton püspök levetette meleg köpenyét és átadta a nincstelennek.
Szent Márton leteszi a fegyvert (1320–25, Szent Ferenc-bazilika Szent Márton-kápolnája, Assisi)
Szent Márton és a római császár
A tanítványa, Sulpicius Severus elbeszéli, hogy a bátor püspök sokáig nem volt hajlandó elfogadni a császári udvar asztalához szóló meghívást – éles ellentétben azokkal a püspökökkel és papokkal, akikkel tele volt az udvar, s akik inkább az uralkodó kegyét, mint az Egyház javát keresték ott.
Márton kikötötte, hogy csak akkor vesz részt egy lakomán, amikor a császár biztosította felőle, hogy nem jószántából, hanem katonái akaratából lett császár.
Szent Márton és az ördög
Egy alkalommal koldus képében maga az ördög állt Márton színe elé, és alamizsnát kért tőle. Márton gazdagon megajándékozta, de akkor a gonosz lélek levetette álarcát, és gúnyosan kinevette, hogy micsoda ostoba. Márton azonban nyugodtan így felelt neki:“Mit számít az, hogy egy szegény ördöggel tettem jót! Hiszen csak Krisztus szeretetéért történt!”
Szent Márton és az “ismeretlen vértanú”
Egyik napon pap jött Márton püspökhöz, és engedélyt kért, hogy körmenetet vezethessen az egyik közeli síremlékhez, amely a néphit szerint egy vértanú sírja felett állt. “Milyen vértanú nyugszik az oltár alatt” – kérdete Márton atya – “, és mikor halt meg a hitnek e harcosa?” “Azt ma már nem tudja senki'” – válaszolta a pap. “Én ellenben tudom, ki van ott eltemetve” -folytatta Márton –, egy útonálló rabló, aki akasztófán fejezte be, és semmi köze sincs a vértanúsághoz!”
A meghökkent papnak le kellett mondani a körmenetről, mert megtudta, hogy a szent püspöknek a rejtett dolgokban is tájékozott.
Akinek két ruhája van
Egyszer fiatal novíciusokkal sétált a kolostor környékén, és látta, hogy egy juhász éppen birkát nyír. Márton derűsen állapította meg: “Nézzétek ott azt a bárányt, nézzétek csak, milyen türelemmel hagyja magát nyírni! Megszívlelte a Keresztelő tanácsát, aki azt mondta, hogyha van valakinek két ruhája, ossza meg azzal, akinek egy sincs.”
Hogyan kapcsolódik Szent Márton neve a ludakhoz?
371-ben Mártont miután Tours városa püspökének választották meg, ő tiltakozott a megválasztása ellen és elbújt. A legenda libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Így végül megválasztották Mártont püspöknek. Fontos hittérítő munkát végzett a környező pogány falvak nagy részét a keresztény hitre térítette. Népszerűsége máig töretlen. Franciaország védőszentjét tisztelhetjük benne.
(Forrás: vaciegyhazmegye.hu)
