Márton-nap.info

Szent Márton élete

Szent Márton

Szent Márton

Szent Márton Savariában (jelenlegi Szombathelyen) született a Római Birodalom területén Kr. sz. 316 vagy 317 körül. Apja katonatisztként szolgálatainak elismeréseként birtokot kapott Itáliában, aminek köszönhetően a család itt telepedett le.

Márton gyerekkorát Triciumban tölti (jelenlegi Paviaban), ahol felveszi a kereszténységet, amivel a család nem néz jó szemmel.Tizenöt éves volt, amikor Severus és Probus császárok parancsának megfelelően mint veterán apa fiát besorozták a császári seregbe, és lovas testőrtiszt lett.

Szent Márton megosztja köpenyét egy koldussal.

Szent Márton megosztja köpenyét egy koldussal.

Márton segít a kirabolt kolduson

Márton jóindulatáról és segítőkészségéről sok feljegyzés született. Egyik történet vele kapcsolatban, hogy Ambianensiumban (ma Amiens) egy téli estén kirabolt koldus megsegítése. Kardjával kettévágott köpenyét adja oda a nincstelen embernek. Álmában Jézus jelent meg koldusnak adott köpenydarabban. Ez a jelenés akkora hatást gyakorolt rá, hogy 22 éves korában megkeresztelkedett.

Márton a római hadseregben

341-ben barbárok támadtak Galliára. Constans római császár a katonákat személyes lelkesítene és megajándékozta zsoldosait. Márton azonban nem fogadta el az ajándékot – és azt válaszolta az uralkodónak: “Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom.”  Márton tartotta magát az elveihez és másnap fegyverek nélkül akart a csatába menni. Mindig talált lehetőséget erények gyakorlására. Katonaéveiről szóló feljegyzések megemlítik szerénységét és szolgálatkészségét. Mint katona kivívta társai megbecsülését. Az ütközet elmaradt, ugyanis a frank uralkodó békért kért a római császártól. Az emberek csodának vélték ezt az eseményt.

Poitiers-i Szent Hilár szolgálatában

Márton még ebben az évben kilépett a hadseregből és felkereste Hiláriust a poitiers-i püspököt. Márton felajánlotta Hilárius (Szent Hilár)nak a szolgálatát a hittérítő munkában. Márton kiváló munkatársnak mutatkozott, akit hamarosan diakónussá akart szentelni. Márton méltatlannak érezte magát, erre a tisztségre és visszautasította a megbízatást. Az egyházi rangfokozatok legalsó lépcsőjén kezdte szolgálatát és csak később vette fel a diakonátust a poitiers-i püspök kezéből.

Márton visszatér Pannóniába

Márton a toursi püspök

Márton nem töltött hosszabb időt Poitiersben. Hazatért Pannóniába és ott hirdette az igét. Szülei Itáliából már korábban visszatértek Savariába. A fiatal diakónusként 355-ben hagyta el Franciaországot. Útközben hirdette az evangéliumot, térítette a pogányokat.

Pannóniába történő útja során számos viszontagság érte. Egy alkalommal rablók támadták meg, de látva bátorságát, nem bántották, sőt egyik támadóját meg is térítette. Másik híres anekdota róla, hogy útközben Mártonnak többször megjelent egy alak, aki újból és újból közölte vele, hogy bármerre megy, bármit cselekszik is, az ördög mindenüvé kísérni fogja.

Hazatérése után Savariában megkezdte hittérítő hivatását. Édesanyját is megkeresztelte. Apja viszont makacsul ellenállt a kereszténységre. A hagyomány szerint az egykor a szombathelyi Domonkos templom előtt álló kút vizével keresztelte meg.

Pannóniában a 4. században erősen fellángolt az eretnek ariánus mozgalom, így őt is üldözték hite miatt. A kereszténységet bátran hirdető Mártont elfogták, megvesszőzték és elkergették Saváriából.

Visszatérés Itáliába

A Pannóniában történt viszontagságos élet Márton ismét Poitiersbe  Hilárius püspökhöz sodorja. Utazása során tudomást szerez, hogy Hiláriust is kiűzték az eretnekek Galliából. Élete újabb fordulóponthoz érkezik. Következő állomás pedig Milánó lesz, de rövidesen innen is távozni kényerül az ariánus mozgalom téhódítása folytán.

Milánóból történt elűzése után magányba vonult. Egy szigetre megy, amit Insula Gallinariának, Tyúk-szigetnek neveznek. A kietlen földterületen -búzgó társával együtt- magányba vonul és eretnek életet él. Élelmüket a sziget növényei biztosították számukra. Márton egy alkalommal – mivel nem ismerte jól a növényeket – mérges gyökeret evett és halálosan megbetegedett tőle. Nagy fájdalmában Isten segítségét kérte és betegségéből csodával határos módon felépült.

360-ban Constatinus római császár feloldja Hilárius száműzetését, aki visszatérhet székhelyére Poitiersbe. Márton azonnal segítségére áll a püspöknek.

Galliai remete évek

Szent Márton szobor Szombathelyen

Szent Márton szobor Szombathelyen

Galliába való visszatérése után Márton azt tapasztalta, hogy a kereszténység csak a városokban terjedt el, a falvak továbbra is a pogány hitben maradtak. Elkezdte, tehát a térítőmunkáját a környező falvak lakói között. A hittérítésben sok segítőtársa akadt, akikkel Poitiers közelében fekvő Ligugé Visszatérése után azt tapasztalta, hogy a kereszténység Galliában csak a városokban vert gyökeret, a falvakban továbbra is a pogány hit maradt az uralkodó. Az eredményes térítőmunkához segítőtársakat keresett.

Poitierstől alig két kilométernyire fekvő kis település, Ligugé környékén remeteségbe vonult. Sokan csatlakoztak hozzá és követőivel hamar benépesült a domboldal. Márton összefogta, szervezte a remeték életét. Naponta közös imára gyűltek össze. környékén remeteségbe vonult. A mindennapi közös imátkozás sok remete életét meghatározta. Márton összefogta és szervezte a közösség életét.

Márton fáradhatatlan munkát végzett:  térítette a pogányokat, megszervezte a hitközségeket. Egyházközségeket létesített, amelyek később vallási központokká váltak.

Tours püspöke

Apostoli buzgósága, példamutató alázata révén Gallia-szerte ismerték és tisztelték. Hilárius püspök, akit az egyház később szentté avatott, 368-ban meghalt. Utódául a poitiers-i püspöki székbe Pascentius került. Három év múlva, 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg. A püspöki hivatalt alázatossággal viselte, bár megválasztása ellen tiltakozott. Csellel hívták el szerzetesi közösségéből és szinte az egész Tours óhajára került a püspökség élére. Püspökként is egyszerű életmódot folytatott.

A 4. század végén a Római Birodalom hatalma meggyengült az erős barbár támadások és politkai belharcok gyengítették erejét. A félelemtől élő és nélkülözésben élő lakosság az Egyházban látta sors jobbra fordulását. Márton, mint az újtoursi püspök székhelyén is visszavonult és szerény életmódot akart folytatni, de mindhiába. Ezért elhagyta székvárosát és Marmoutierben költözött, ahova számos szerzetes követte.

Hittérítő tevékenységének kiteljesedik

Szent Márton csodás cselekedetei

Szent Márton csodás cselekedetei

Márton új helyén folytatta hittérítő munkáját, járta a falvakat, lerombolta a pogány bálványokat. Sorra alapította a kolostorokat, amelyeknek tagjai szintén a kereszténység terjesztésén munkálkodtak. Elérte, hogy egyházmegyéjében egyetlen pogány falu sem akadt.

Hittérítő tevékenységének fontos állomása volt az amboisei pogány templom lerombolása. A kőből épített templom lerombolását a megbízott pap nem tudta végrehajtani. Márton püspök egész éjszaka imádkozott, hogy a pogányságnak ez a szimbóluma megsemmisüljön. Kérése meghallgatásra talált, a vihar reggelre ledöntötte a templomot.

A pogány szentélyek helyén emelt a templomokat egy-egy keresztény szent pártfogása alá helyezte, akiknek tiszteletét meghonosította és elterjesztette. Így lett Márton püspök Gallia apostola.

Lelkipásztori munkája kiterjedt az angersi és lemansi egyházmegyékben is. Emlékét a mai napig őrzik. Számos helység viseli nevét. Járt Normandiában, Picardiában és Flandriában is.

Térítő útja során Chartres környékén meggyógyított egy 12 éves néma leányt. Trierben is járt, átutazott Párizson, ahol ölelésével egy bélpoklost tisztított meg. Sens vidékén pedig imájával elhárította a jégesőt.

Részt vett a bordeauxi zsinaton és Vienneben is időzött. Itt gyógyította meg Paulinusnak, a későbbi nolai püspöknek a szemét.

Útját sok csodás cseledet kísérte:

Imájával meggyógyította Lycontius birodalmi helytartó ragályos betegségben szenvedő családtagjait. A helytartó hálából felajánlott adományát sem saját céljára, sem kolostora részére nem fogadta el.

Erre Lycontius az összeget rabok kiváltására utalta. Rabokat engedett el Márton imájára Avitianus, az egyik galliai provincia zsarnok helytartója is. Istentől álmában kapott intésre kegyelmezett meg a halálra ítélt foglyoknak.

A püspök eljutott a császár udvarába is. I. Valentinianus nem akarta fogadni, megtiltotta, hogy színe elé bocsássák. Márton a tilalom ellenére is bejutott a palotába. A császár trónjából lángok csaptak ki, mire az uralkodó felugrott, a főpap elé sietett és kérését teljesítette.

Szent Márton halála és temetése

Csodák sora kísérte Márton püspök működését: betegek gyógyítása, halottak feltámasztása, ördögtől megszállottak megszabadítása. Fáradhatatlanul dolgozott a hit terjesztésén még idős korában is.

Nyolcvan éves elmúlt, de még járta a vidéket, látogatta az egyházközségeket. Munkája mellett készült a nagy útra, várta halála közeledését. Nem a kedves marmoutieri kolostorában érte a halál, hanem vidéki munkája során Candesben, ahová az egyházközségben jelentkező viták elsimítására utazott.

Visszatérése előtt gyengének érezte magát, tudta, hogy el kell hagynia szerzetestársait. Több napig magas lázzal feküdt hamuból készített fekhelyén. Nem engedte, hogy szalmából vessenek ágyat számára. Szép imával búcsúzott el az őt körülállóktól. Halála óráján így imádkozott Istenhez: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.”

Az Úr azonban szólította és magához hívta egy vasárnapi napon, 397. november 8-án. Halálhíre futótűzként terjedt el, Gallia-szerte hatalmas részvétet váltva ki. Néhány nap alatt nagy tömeg gyűlt össze Candesban. Holttestét több város is magának követelte. Poitiers és Tours egyaránt azon volt, hogy náluk helyezzék nyugalomra a püspököt. A holttestet vigyázva őrizték.

Tours-Szent-Márton-bazilika

Tours-Szent-Márton-bazilika

A toursiak az őröket kijátszották, és az ablakon kiemelték Márton földi maradványait. A Loire folyón csónakban vitték székvárosába, Toursba. A város előtti keresztény temetőben temették el november 11-én. Temetésére közel 2000 szerzetes érkezett Toursba és hatalmas tömeg vett búcsút püspökétől, akit évtizedek alatt szívébe zárt. Sírja fölé tanítványa, Brictius kápolnát emeltetett.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

shares