Gyerekszíndarab Márton-napra

Mesélők: Valamikor régen élt egy kisfiú, akit Mártonnak hívtak. Minden vágya az volt, hogy a császár katonája lehessen. 15 évesen be is állt a császári hadseregbe, nagyon szerette a lovát és minden nap kilovagolt vele.

Közös: Gyí paci, paripa nem messze van Kanizsa……

Mesélők: Egy hideg téli napon a város felé lovagolt. Hirtelen az út szélén megpillantott valamit, ahogy közelebb ért látta, hogy egy ember fekszik ott.

Koldus: Szegény ember vagyok, nincsen semmi ennivalóm, nagyon fázom, kérlek segíts rajtam!

Márton: Nincsen nekem semmim, csak ez a darab kenyerem, de ezt megosztom veled.

Koldus: Köszönöm jóságodat, de nagyon fázom, segíts rajtam.

Márton: tudom mit kell tennem, kettévágom a köpenyemet és az egyik felét oda adom neked.

Koldus: Köszönöm a jóságodat. De jó meleg ez a köpeny! Már nem fázom, és nem is vagyok éhes. Hogy hívnak téged?

Márton: Márton a nevem és katona vagyok. Sietek, mert várnak a társaim.

Mesélők: Azzal továbblovagoltak, míg egy nagy városkapuhoz nem értek.

Mesélők: Márton és a katonái bejutottak a városba, ahol éppen piaci vásár volt.

Árusok: Libát vegyenek! Kövér libát vegyenek! Vegyél te is tőlem katona, olcsón adom!

Márton: Nincsen pénzem, de segítek nektek a libákat az ólba terelni.

Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára
Mákoscsíkot főzni.

Mesélők: Márton megkedvelte az embereket, itt maradt a városban és kolostort alapított. Később püspökké választották és szentté avatták.

Szent Mártonnak ünnepén
Égő lámpást viszek én,
Világítson mindig minekünk,
ahol járunk, hova megyünk.

Pogány volt ő, katona
Úgy lett Isten bajnoka.
Ketté vágta díszes köpenyét,
Betakarta koldus testét.

Osszuk szét a köpenyét.
Öröksége a miénk.
Pannon földnek drága nagy fia,
Segíts minket, vigy a jóra